MADÁRSÓSKA - OXALIS
Az Oxalis, közismert nevén madársóska, szerencsehere, négylevelű lóhere, egy világszerte elterjedt nemzetség, amely főleg Dél-Afrikából és Dél-Amerikából származik.
Nagyszámú változata, ismert, kb. 700–850 ismert, amelyek Dél-Afrikában és Dél-Amerikában egyaránt jelentős változatosságot mutatnak. Egyes fajok Délkelet-Ázsiában őshonosak, míg másokat különböző régiókba telepítették és honosították meg őket.
Magyarországon honos fajta az erdei madársóska.
A fajták nagy részét cserepes dísznövényként tartjuk, ilyen a háromszöglevelű madársóska és a szerencsehere.
A madársóska (oxalis) gondozása, igényei a fajták felsorolása alatt olvasható.
MADÁRSÓSKA - OXALIS
Az Oxalis viszonylag könnyen gondozható a szabadban, világos helyet, nem közvetlen napfényt és jól vízelvezető talajt kedvel.
Kitűnő szegélynövény a kerti ágyásokban.
Rendszeres öntözést igényel a vegetációs időszakban, de a túlöntözés a rizómák-hagymák rothadásához vezethet.
Nyugalmi időszakban csökkentsük vagy akár el is hagyhatjuk az öntözést.
Az oxalis gondozása
Fényigény: Az Oxalis napos-félárnyékos, jól megvilágított helyen virágzik. Kerüljük a közvetlen napot, a hosszan tartó kitettséget, különösen a nap legmelegebb óráiban, mert az megégetheti a leveleket.
Beltéren ideális a déli vagy nyugati fekvésű ablak.
Kültéren, kertben a reggeli napfény, szűrt fény vagy félárnyék a megfelelő.
A madársóska talajigénye:
A jó vízelvezetésű talaj elengedhetetlen a rizómák a hagymák rothadásának megelőzéséhez.
Lazítsuk a talajt a jobb vízáteresztésért, perlit és homokos talaj keveréke megfelel, tápdús talajba bedolgozva.
Cserepes termesztés esetén ügyeljünk hogy a cserép legyen vízelvezető lyukakkal ellátva és alulra is tehetünk egy réteg apró kavicsot.
A madársóska öntözése
Ne öntözzük túl, elegendő akkor, amikor a talaj felső rétege tapintásra száraznak tűnik.
A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) rendszeres öntözés szükséges, de a túlöntözés kerüljük.
Nyár végén, ősszel jelentősen csökkentsük az öntözést.
A nyugalmi időszakban egyáltalán nem szükséges öntözni, amíg új hajtások nem jelennek meg.
Oxalis tápanyagutánpótlása
Ajánlott humuszban gazdag, tápdús talajba ültetni, ebben az esetben nem szükséges a tápozás,
szobanövényként tartva higított folyékony táppal vagy granulált táppal tudjuk támogatni a fejlődését.
Nyugalmi időszak:
Az Oxalis nyugalmi időszakában, általában nyár végén vagy ősszel és télen a levelek elszáradnak, és a növény növekedése leáll.
Hagyjuk abba az öntözést, tartsuk a növényt hűvös, sötét helyen, cserepes nevelésnél maradhat a cserépben a földben.
Tavasszal kezdjük el öntözni, majd az új hajtások megjelenésétől rendszeresen, mérsékelt mennyiségben öntözzük.
Hőmérséklet és páratartalom
Az ideális hőmérséklet 16-24 °C, kerüljük elhelyezését huzat, légkondicionáló vagy fűtőberendezés közelében.
A legtöbb oxalis fajta nem igényel különleges páratartalmat, de a trópusi fajtáknak jót tehet a magasabb páratartalom.
Metszés
Nem szükséges elszáradt részeket eltávolítani metszéssel, méretét és alakját a lombozat enyhe metszésével szabályozhatjuk.
A növény nyugalmi állapotba kerülésekor hagyjuk leszáradni és ezután távolítsuk el a megszáradt lombot.
Kártevők és betegségek
Az oxalis viszonylag kártevőmentes, de alkalmanként gombás betegségek megtámadhatják, szellős ültetés segíthet megelőzni ezeket a kártevőket.
A túlöntözés gombás betegségekhez vezethet, ezért gondoskodjon a jó vízelvezetésről.
A madársóska szaporítása
Az Oxalis szaporítható fiókhagymák, rizómák ültetésével.